1374-ben egy hivatalos oklevél említi: volt egy kút, sőt valószínűleg több kút is, mely összetételére nézve jótékony hatású, gyógyeröjétől fogva áldásosnak, a nép nyelvén Áldó kútnak hívnak.
A mohai vízre nézve nagy jelentőséggel bír az 1782. év. A levéltári okmányok alapján Bél Mátyás által készített Magyarország földrajzáról készült művében említést tesz „Moha község határában savanyúvíz, több századok óta elrejtve s eltemetve volt, de a földbirtokos, mélt. gróf Amade Taddé, saját költségével és buzgó igyekezetével 1782. évben a néphagyomány nyomán kutatva, azt a szántóföldek közt felkutatta s közhasználatra felnyitotta, némelyek a füredi, mások a seltersi vízhez hasonlítják."
A 18. század végén Pészaki Bajzáth György, elődei példáját követve a savanyúvíz-forrást figyelemre méltatta. „Az 5 öl mélységben lévő forrást megásatta, azt faragott kövekkel kirakatá s melléje vendégházat építtetett, sétányt ültetett annak használatát a közönség részére megnyitá, mi által, főleg a közel vidékiek számára, látogatott mulatóhellyé vált.”
A kutat lányának Bajzáth Ágnesnek ajándékozta akinek egyetlen örököse Kempelen Imre.
1879 telén jött elő az előbbinél még erősebb savanyúvíz, melynek nyílásába a felsőbb édes források kizárására 15 öl 4 láb hosszú vörösfenyő csövet helyeztek le. (Ez a vörösfenyő cső ma is az akkori helyén van, a bauxit bányászat megszűnésével a kútvíz szintje újra pozitív, saját erejével éri el a talajszintet .) A kút ekkor percenként 6 liter vizet adott és „sajátnyomásával folyt ki”, így tehát pozitív volt. Kempelen Imre édesanyja Bajzáth Ágnes után az „Ágnes forrás” nevet adta a kútnak. Később festett vörösfenyőből készült, vizet öntő szobor alakjával is megörökítette a kutat.
Ez a szobor ma a székesfehérvári Szent István Király Múzeum egyik szép kiállítási darabja.
Az 1880-ban elkészültek a palackozó és töltő épületek , indulhatott a termelés .
A folytonos keresletnövekedés egy újabb lépésre szánta el Kempelen Imrét: a vasútállomástól 588 méter hosszan szárny-vasútvonalat épített ki a Ágnes Forrás telepig, melynek ünnepélyes átadása 1885 június 10-én történt , nagy szabású fogadás keretében . (ennek hídja a Galya patak felett ma is használható , töltés nyomvonala követhető
A palackozó eredményei a következők voltak :
1880-ban 80.000 db
1881-ban 295.000 db
1882-ban 560.000 db
1883-ban 1.045.000 db
1884-ben 1.500.000 db
1885-ben 1.800.000 db
1886-ban 2.000.000 db palackot értékesítettek.
A grázi kiállításon elismerő oklevéllel tüntették ki, amit számos más kitüntetés és oklevél követett: 1880 Graz ,1882 Trieszt,1883 Bécs,1884 Torontál,1885 Budapest,1888 Brüsszel.
Kempelen Imre a Kútkezelőség létrehozásán fáradozott. Részt vett a budapesti 1896-os millenniumi ünnepségekhez kapcsolódóan rendezett kiállításon , hogy az „Ágnes forrás”-nak nevezett üdítőitalt népszerűsítse. Ki is tüntették Kempelen Imrét és az ő Ágnes forrását .
Az I . világháború , a Trianoni döntés révén létre jött csonka Magyarország nem kedvezett az üzletmenetnek . A változó politikai és gazdasági viszonyok újabb és újabb kihívások elé állították a tulajdonosokat és a bérlőket .
Kempelen Imre halála után (1906) mivel nem volt örököse, a mohai birtok a Kútkezelőséggel együtt visszaszállt Bajzáth Valéria ágán Pappenheim Siegfried Sándorra .
Az új tulajdonosok döntése alapján a Mohai Ágnes Forrást és a Kút Kezelőséget bérbe adták az addigi kereskedelmi partnernek Édeskuty L Ásványvíz nagykereskedőnek , majd a 1926 –tól Török József RT lett a bérlő .
A II. Világháború befejezte után a Pappenheim család elhagyta az országot.
Az Ásványvíz-kút államosításra került, azt követő üzemeltetői, tulajdonosai:
- 1949 Gyógyvíztermelő Nemzeti Vállalat,
- 1951 Gyógyvíztermelő és Értékesítő Vállalat,
- 1963 Gyógyáru értéksítő Vállalat,
- 1970 Fejér megyei Szesz- és Szikvízipari Vállalat,
- 1977 Szabadegyházi Szeszipari Vállalat,
- 1982 Sárkeresztesi Előre MgTsz,
- 2000 Karsai Holding Rt. (megalapította a Mohai Ágnes Kft.-t)
- 2005 Universal Foods Kft.,
- 2007 „MOHAI 1374” Ásványvíz kitermelő Kft. (2008-ban felszámolták)
- 2015 Ágnes Forrás Mohai Kft.
