A Székesfehérvár–Komárom-vasútvonalat a Déli Vasút építette és üzemeltette egészen az első világháború utánig. A vonal átadására 1860. július 1-én került sor. Ez a vonal volt Székesfehérvár első vasútvonala, melynek célja Buda és a Dunántúl összekötése volt az adriai Trieszt kikötőjével.
A Déli Vasút Üzletigazgatósága a budapesti „Kondor és Feledi czéget” bízta meg az építkezésekkel.
Mohán három falu vasútállomása volt. Iszkaszentgyörgy, Moha és Sárkeresztes lakói szálltak fel az itt megálló vonatokra.
A jelenlegi épületet 1902-ben építették, mely a Déli Vasút Társaság típusterve alapján készült.
Az épület mellett levő kútból a híres mohai savanyúvíz folyt. Rakk Kálmán MÁV főintéző, vonalfőnök fúratta meg az eredeti kerekes kút helyén a modernebb szivattyús kutat az utasok, falubeliek, vasutasok nagy örömére.
A buszközlekedés megindulása és az autósforgalom növekedése miatt az állomás forgalma egyre csökkent, míg végül megszüntették a megállóhelyet.
A Székesfehérvár–Komárom-vasútvonal a MÁV 5-ös számú, nem villamosított, egyvágányú vasútvonala. Az Észak-Dunántúlon található, Székesfehérvárt köti össze a Móri-árkon és az Igmánd–Kisbéri-medencén keresztül a magyar-szlovák határral.
Ezen a vonalon 2022. szeptember 3-tól újra 7 pár vonat közlekedik naponta.
