A mohai Tikverőzés egy maszkos, alakoskodó népszokás, mely a farsangi időszak utolsó napján, húshagyó kedden kerül megrendezésre 572 főt számláló Fejér vármegyei kis településünkön. A néphagyomány jelenlegi formájának, kialakulásának mikéntje homályba vész, csupán annyit tudunk, hogy több mint 100 éves. A néphagyományt a település közössége, a közösség tagjainak együvé tartozás- érzése tartja életben a mai napig. A fiatalok kitartása a népszokás megszervezésében, megtartásában kulcsfontosságú, ezért kiemelkedően fontos a fiatalok körében a közösségformálás, a hagyományok megismertetése, szeretete, a mi-érzés kialakítása. A Tikverőzés különlegessége abban áll, hogy külső beavatkozás nélkül él, mert művelői kizárólag a helyi közösség tagjaiból kerülnek ki, tudásbázisa szintén Moha közösségének féltve óvott öröksége.
A szokás főszereplői fiatal legények, akik még nem érték el a hagyományos értelemben vett katonakort. A 14-25 év közötti korosztály ölti magára a szereplők maskaráit. A népszokás kulcsszereplői:
A rongyosbohócok- arcukat fekete álarc fedi, mely elsősorban kalapfilcből készül. Az álarcot jellegzetes stílusban festik és kenderkócból ragasztanak rá hosszú bajuszt, szakállat. Ruházatukra rongyokból szaggatott szalagokat varrnak, amely annál értékesebb, minél több és színesebb rongyszalag díszíti.
A lányok- A szokásban először szereplő legfiatalabb helybéli fiúk beavatáson esnek át, ők az 1930-as években jellemző falusi, női ruházatot öltenek magukra. Vállukat fehér berliner kendő takarja, ruhájukat kötény védi. Lábukra magas szárú bőrcsizma kerül, fejüket kendővel fedik, arcukat fehér álarc takarja a kíváncsi tekintetektől. Ők gyűjtik az adományokat (tojás, kolbász, szalonna,) a karjukra akasztott fonott kosarakba.
A szalma török- Néma, de elengedhetetlen szereplője a felvonulásnak a szalma török, kinek bő nadrágját, ingét 1-2 bála szalmával tömik meg, amitől járása komikus. Fejét kucsma fedi, arcát álarc takarja, kezében fokhagymával díszített botot tart.
A kéményseprő- Tetőtől talpig feketébe öltözik, az ő arcára is jellegzetes maszk kerül.
Ezek a jellegzetes alakok csoportban vonulnak végig a falu utcáin, betérnek a portákra, ahol a háziak vendégül látják őket, cserébe a betérők korommal kenik be a háziakat, a tyúkólban a tyúkokat, ezzel a rítussal a bő termést, termékenységet hivatottak biztosítani a következő évre. A mohai Tikverőzés kellékekeit a résztvevők maguk készítik, illetve generációról generációra örökítik, javítják és ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a hagyományos öltözet fennmaradjon.
Moha község lakossága egyedülálló módon megőrizte, és napjainkban is példa értékűen fenntartja ezt a különleges néphagyományt, féltve őrzött kincsét. A felöltözést és magát a felvonulást a fiatalok hagyományosan maguk szervezik, de az önkormányzat is tevékenyen részt vállal benne, valamint számos önkéntes lakos vesz részt a népszokás körüli feladatok elvégzésében. Közülük emelkedik ki Molnár Gyuláné, aki nagyon sokat tett azért, hogy az évről évre rengeteg látogatót vonzó rendezvény, a mohai Tikverőzés 2011. szeptemberében felvételt nyerhessen a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére, szolgálva azt a nemes célt, hogy nemzetünk tudatosan megőrizze kulturális arcát, élő identitását, hogy átörökíthesse azt az eljövendő generációknak, és megóvhassa a feledéstől. Valamint azóta is tesz azért, hogy az esemény minden évben zökkenőmentesen megvalósulhasson, valamint a Szentendrei Skanzen Pünkösdi Örökség Ünnepén való rendszeres részvételben is aktív közreműködő.
A vendégvárás elmaradhatatlan eleme a szalagos farsangi fánk. A falu asszonyai hajnaltól sütik a farsangi fánkokat, hogy mindenki részese lehessen a mohaiak ünnepének.
